Krúdy
Ádám: Az
Ígéret
2006
karácsonya
A
korábbi
évekhez
hasonlóan,
2006
karácsonyán
is a
Kisvárdai
Református
Ifjúság
adott
ünnepi
műsort.
Először
a
Szentestét
megelőző
„öregek
karácsonyán”
hirdethettük
az igét,
természetesen
a magunk
módján.
A
mindenki
által
jól
ismert
karácsonyi
történet,
egy
rockoratórium
formájában
elevenedett
meg a
temlom
falai
között.
Jézus
születésének
történetét
megpróbáltuk
énekek
és próza
segítségével
bemutatni,
de a
legfőbb
célunk
az volt,
hogy
mindenkihez
eljusson
üzenete.
December
23.-án,
szombaton
du.1
órakor
adtuk
elő
műsorunkat
mindazoknak,
akik
valamilyen
okból
Szenteste
nem
tudtak
eljönni
az
istentiszteletre.
Mindannyian
tele
voltunk
izgalommal
és
kérdésekkel:
vajon
hányan
jönnek
el,
milyen
visszajelzést
kapunk?
Úgy
vélem, a
többiek
nevében
is
bátran
mondhatom,
örömmel
a
szívünkben
hagytuk
el a
templomot.
Az idős
nénik és
bácsik
arcán
láttam a
boldogságot,
szemük
megtelt
könnyel
és
éreztem,
hogy
hazaviszik
magukkal
azt az
üzenetet,
amelyet
Az
Ígéret
magában
hordoz.
December
24.-én,
advent
4.
Vasárnapján
5 órakor
tartotta
Csiszár
Ákos
esperes
az
ünnepi
istentiszteletet.
Ennek
keretében
adtuk
elő
ismét
ünnepi
műsorunkat.
Nagyon
sokan
eljöttek
és a
bennünk
rejlő
feszültséget
ez
méginkább
növelte.
Ezt
legyőzve,
az
ünnephez
méltóan
és nagy
lelkesedéssel
álltunk
a
gyülekezet
elé.
Igaz,
kicsit
sokáig
tartott
a műsor,
de ez
nem
jelentett
akadályt
abban,
hogy a
már
korábban
is sokat
emlegetett
üzenetet
befogadja
a
gyülekezet
minden
tagja.
Kicsik
és
nagyok
egyaránt.
Hiszen
kezdettől
fogva ez
volt a
célunk.
Tulajdonképpen
már a
cím
megfogalmazza
az
üzenetet:
Ádám és
Éva
bűnesete
után az
Úr
megígéri,
hogy
utódot
támaszt
majd, és
eljő,
aki a
kígyó
fejére
tapos.
Izráel
népe
pedig
évezredeken
át várta
az
Ígéret
beteljesülését.
A
Megváltó
születése
után
azonban
már nem
volt
számára
hely,
sem a
vendégfogadóházban,
sem az
emberek
szívében.
Az Úr
megígéri
nekünk,
hogy
Jézus
Krisztus
másodszor
is eljön
a
földre,
hogy
ítéljen
„eleveneket
és
holtakat”.
Akkor
már nem
gyermekként,
hanem
hatalommal
és
dicsőséggel.
Akkor
majd „Jézus
nevére
minden
térd
meghajol,
mennyeieké,
földieké
és föld
alatt
valóké,
és
minden
nyelv
vallja,
hogy
Jézus
Krisztus
Úr, az
Atya
Isten
dicsőségére”
–
ahogyan
ez a
rockoratóriumunkban
is
elhangzott.
Reméljük,
hogy
Szenteste
minden
család
otthonába
beköltözött
a
szeretet
és
megosztották
asztalukat
Jézussal,
egy
közös
asztali
ima vagy
énekszó
formájában.
Szeretnénk
az
elkövetkező
években
is
hasonlóan
színvonalas
karácsonyi
műsorokat
készíteni
és az Úr
üzenetét
mindenkihez
eljuttatni.
Ennél
nagyobb
és
fontosabb
célt nem
is
kívánhatnék.
Balogh
Diána
